Történelem hamisítás okai

Meghamisított Magyar történelem és meghamisított Biblia!

patrona.jpg

 

" Továbbiakban a Bibliából idézett sorokat piros betûvel írom!


Kérdezhetnénk, mi köze lehet a Bibliának, a vallásnak a Magyar történelemhez? Ahhoz, hogy sorskivetettségünk okaira ráleljünk, ismernünk kell az Igazságot, még pedig nem a hit szintjén, hanem tudás és megértés szintjén, annak kronológiája és történelmi bizonyítékai szerint. Írásaim legtöbbje a Biblia felhasználásával történik, s remélem "Isten szavaival" senki nem keveredik vitába, azokat nem kérdõjelezik meg éppen annak hírdetõi! De sem itt, sem más fórumon nem kívánok vitatkozni azokkal az igehírdetõkkel, akik szembe mennek Jézus parancsával, -"menjetek, de vagyont ne gyûjtsetek, mert ahova mentek, ott adnak étket és szállást. Ahol nem, onnét gyertek ki és sarutokról még a port is verjétek le, ami oda menet rárakodott". Ma két püspökség ellen nyomoznak a hatóságok fél milliárdos sikkasztás miatt! De azt is mondta Jézus: "akinek van két inge, egyiket adja annak, akinek nincsen". Ha lecserélhetnék ebben a nehéz idõkben az Istenszolgák az Audi 6-aikat, abból sokakon segíthetnének és nem hiteltelenítenék egyre jobban az Egyházat! De a legfõbb parancs: "Ne ölj!". Feltünõ számomra, hogy a Pápa, mint Isten földi helytartója, mégcsak egy ejnye-bejnyét sem mondott, amikor Izraeli bombázók délelõtt, iskola idõben Gázában foszfor bombáikkal elégettek 1600 kisiskolást! Talán nem mondhatott? Vagy talán félt, hogy válaszként megemlítik, Õ maga is katonaként (életrajza szerint ) szolgált fiatal korában Hitler Hitlerjugend jében! Netán a 2000 éves zsidó-keresztény paktum nem tette lehetõvé? Ugye ismerjük az örök törvényt, "gyilkosok közt cinkos aki néma".

De ne menjünk a múltba! Ki hallott a mostani Ferenc Pápától egy tiltakozást a másfél ezer civil halott , köztük 400 ártatlan kisgyermek halála miatt?

A kép láttán felmerül a kérdés? - Talán nem a mindenkori Pápa az Isten földi helytartója? De akkor mi ez a kézcsók ?!

Én azt gondolom, ez a 2014-ben készült kép nagyon is árulkodó! Nem az alázatról beszél, hanem a Pápa fölött a zsidóság dominanciájáról árulkodik, mint 380-ban a Biblia megírásakor?  A másik képen Simon Perezzel, amire az egyik tanítvány azt mondta: " - ez egy cinkos kapcsolat !"

papaikezcsok03    ferencpapaperez

Magyarországon maradva:

De felemelték egyszer is Isten földi szolgái szavukat, amikor 4 gyermekes családokat utcára  tettek kedvenc bankjaik, elvéve teljes vagyonukat? Ugye nem! Tehát számomra aki nem tartja be Jézus szavát, intelmét, Istentõl követített törvényt,  az nem az én Istenem és Jézusom képviseli, sõt éppen más irányba térít engem, hogy soha ne találhassam meg az Igazi Jézust, magát az IGAZSÁGOT. De ki és miért "ferdítette" el az igazságot, azaz hamisította meg a Magyar vallást, vele a történelmet? A Biblia lapjain több százszor szerepel a Jahve szó!  Ennek jelentéséről ( azaz hogy  a Héberek, vagyis a zsidók Istene) alább olvashattok!

Játszunk a gondolatokkal történelmi alapokon!

  

Mielõtt ezt az oldalt elkezdem, mindenkitõl csupán annyit kérek, hogy írásom vegye egyszerûen egy történészi eszmefuttatásnak, s amennyiben érzékeny pontot érintek, akkor mindenki maga találja meg az  igazságot!! 

 

Szükségesnek tartom ezt tisztázni az elején, mert ha tõlem valakik azt kérik, hogy fogadjak el dolgokat tényként, törvényként, vagyis "Isten szavaként" úgy, hogy ismeretlen íróktól, amit az idõk során többször átírtak, ráadásul szinte valamennyit egy ismeretlen "angyal" súgott egy valaki fülébe álmában! Ezeket aztán ismét valakik csokorba szedték, elnevezték Szentírásnak, tele ellentmondásokkal amit az egyszerû ember is képes felfedezni, ha idõt szán a tanukmányozására! Amikor ezeket az ellentmondásokat felfeded, akkor a szeretetközvetítõ hatalom átkozódással reagál, eretnekséget kiált 2011-ben! .

Már ez a tény is kérdéseket vet fel!

Egy Püspök Atyának aki ismeri Isten megbocsátó szeretetét ( napi 7x77 képes megbocsátani Jézus tanítása szerint), akkor az Õ szolgája ne átkozza a "megtévedt bárányt" és küldje a poklok tüzébe elégni !!! Ez a cselekedet kizárólag annak tulajdonítható, aki megkísérelte Jézus Urunkat többször elcsábítani, azaz az ördögnek!  A gyûlölet keltés, a másik ember elpusztítása, átkozása egy másik szentarásban, a Talmudban  szerepel, ahol a zsidők kezdetektõl próbálják kisajátítani Istent, kiválasztott népként hatalmuk alá terelni az egész világot! Mindezt még a Biblián keresztül legalizálták 380-ban, amihez asszisztált Róma!

Ennek leleplezése, az Igazság feltárása a célunk.

 

Sokan kérdezték tõlem, miért fontos ez a téma nekem? Azért, mert ha én Istent szeretem és vele van közös dolgunk ezen a világon, akkor felé kell fordulnom, hozzá kell szolnom, hogy meghalljon, megértse könyörgésem. De ha valaki õt Jahveként ( JAHVE - héber Istennév, Izrael Istenének a neve)  állítja be, aki éppen a másik irányba van , ezt maga Jézus nyomatékosította:

 

„ Ti az ördög atyától valók vagytok, ...... Az emberölõ volt kezdettõl fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen õbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjáról szól, mert hazug és a hazugság atyja. ” (János 8:42-44.)

, akkor Istennek háttal állva bármit tehetek, soha nem hallja hangom, látja arcom, helyette amikor segíteni szeretne, azon csodálkozik, hogy miért fordulok el tõle, miért attól a másik zsidó Jahvetól, az Ördög Istentől  kérem a kegyelmet, aki csak kihasznál, félrevezet és csalfa mosolyával kiszolgáltatottságba taszít!   Véget vetve a sok becsapásnak így hát elindulok a Jézus megnevezte Atya Isten után, tisztázva a sok félrevezetést, félreértést. Ha jó úton indulok, akkor Jézushoz jutok! Ha írásaimban netán történelmi bizonyítokok lesznek, azok nem a véletlen mûve! Ha együtt indulunk a múltba, akkor közösen megtalálhatjuk az Igazságot. Tudom nem egyszerû dologra vállalkozunk, mert amit több ezer éves fondorlatos manipulációval összekevertek, azt csak Isten segítségével tudjuk ilyen rövid idõ alatt kibogozni! De mint  "Minród unokái", hisszük, hogy Isten akaratából indulunk el ezen az úton, akár mint Nimród annak idején! Õt Isten az akkori emberiség szeretete általi  összefogásával bízta meg, majd megépítette vele a Bábel tornyát Babilonban ( aminek maradványait az Iraki háborúban valakik megbízásából  bombázták szét, mint a Világörökség részét! ) ahova meghívta a szemitákat, akik miatt veszekedés tört ki, mire Isten leégette a tornyot és megzavarta a nyelvüket! A hazamenekült zsidók azt mondták, Nimród törbe csalta népünket, mert amikor bementünk a házba, akkor Nimród szolt az Õ Istenének, aki villámaival felgyujtotta azt és legjobbjaink odavesztek! Nem különös, volt egy Istene Nimródnak és volt egy a zsidóknak (Jahve)?

 

De Jézus is így beszél a BIBLIA szerint a zsidó rabbik, azaz a faruzeusok elõtt:

 

Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam, ti is azt cselekszitek azért, amit a ti atyátoknál láttatok. " (János 8:37-38.)

„ Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölõ volt kezdettõl fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen õbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjáról szól, mert hazug és a hazugság atyja. ” (János 8:42-44.)

 

 

Ettõl a két Istenes Bibliától mindíg lázba jövök, hiszen ez az Egyház "TÖRVÉNYE"!  Ma a szentmisén a Jahve Isten szavait olvassák fel az Ószövetségből, amit Jézus mint az addigi írásokat semmisnek mondta ki!

Na de akkor kezdjük az elején:

 

lap tetejére


Magyarok Bibliája

Mielõtt belekezdenénk ebbe a témába, tisztázni kell  egy dolgot:

A 380-ban íródott Biblia elsõ Parancsa így szólt:

 I. Parancsolat: Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földérõl, a szolgálat házából.

 

A jelenleg használatos lehetõségek.

Katolikus:
I. Parancsolat: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Evangélikus:
I. Parancsolat: Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened!

Református:

I. Parancsolat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.”

 

 

A 380-ban írt szövegbõl egyértelmûen kitûnik, ez nem az emberiség szabályrendszere, hanem a zsidóké.

 

Mert a jelenlegi ószövetséget, annak jogelõdjét a Tórát és magát Mózes könyveit is (benne a teremtéstörténetet) Mózes után 700 évvel állították össze úgy, hogy a sumér-káldeus teremtéstörténetet ellopta a babiloni fogság idején a zsidó papság. Persze, erre a 2010-ben élõ ember azt mondhatná, hogy: na és? Nem mindegy? De ha egy kicsit utánaszámolunk az évek számának, akkor nem egészen így van.

 

Mert ez nem kisebb hamisítás, mintha Hunyadi Mátyás, nagy királyunk kódexeit vagy leveleit úgy nagyjából 130-140 évvel utánunk vetnék papírra, hogy most ezeket a gondolatokat leírom:  nagyjából 2140-2190 között. Azután majd 4200 körül hivatkoznak rá valakik! (Mátyás királyra és a leírtakra, mint törvényre, vagyis Szentírásra! ). Ez már olyan ördögi, hogy ember ki sem találhatja...

 

  Ha erre még egy civilizáció és három vallás ráépül, akkor elmondható: az egész civilizáció hitvilága egy nem létezõ légvárakra épül.

 

 Akkor nézzük meg, mi az amit magával vitt (Jézus születése elõtt fél évezreddel ) babiloni fogságból a zsidó papság, amit a saját érdekében átírt és kiegyezve a kereszténységgel, beleerõszakolt a mai Bibliába ( ezért használatos joggal a judeo-keresztény jelzõ):

 

Káldeai, azaz káldeusi cserép anyagokon elõkerült Babilóniai Birodalom Bibliája!

 

image001.jpg

 

 

Kezdetben…

 

1.        Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erõ. A nagy „Egy”-ben élt a Minden felett. Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hittük. Neve: ÍZ.

2.        ÍZ „volt” a Kezdetben és „van” örökké a Minden felett.

3.        ÍZ alatt nyugodott a Csend. Mozdulatlanságban hordta az õsanyagot. Az õsanyagban - az õsvizet. Az õsvízben – az Élet ígéretét. E három egységét is hittük. Neve: TEN.

4.        Így lett nekünk a „kezdet”: ÍZ-TEN.


image004.gif

A Lélek Teremtése


1.        ÍZ-TEN – végtelen ködökben rejtõzõ – erejébõl villámcsapásként vált ki a Fény, de nem tûnt el, mint a lecsapó villám, hanem lett Világossággá és örök maradt.

2.        ÍZ-TEN „elsõje” …a Világosság. Elsõ akarata, elsõ teremtménye az örökkévalóságban. Mielõtt élet „lett”, Világosság „VAN”.

3.        Égi, örök tûz, tisztaság és igazság lakozik a Világosságban - ÍZ-TEN elsõ gyermekében.

4.        A Teremtõ így lesz egy teremtményével, hisz a Világosság az ÍZ-TEN megnyilatkozása.

5.        A Világosság – ÍZ-TEN örök titkaként lakozik a Lélekben.

6.        Tartalmat ad az életnek, meleggé teszi azt és benne él ÍZ-TEN lehelete is.

7.        Maga ÍZ-TEN – az Õ hatalmas erejével – él a Lélekben. Ezért hívjuk ÍZ-TEN-t – a Lélek szerint és a Lélek által – így: ÉN-LÉLEK (ÉN-LIL).

8.        Azért teremtette ÍZ-TEN a Lelket, hogy benne mindenütt és mindenkoron lakozzék. Az élõ Lélek – ÍZ-TEN hajléka.

És így van ez jól.


 

image004.gif


Az Élet Teremtése


1.        ÍZ-TEN a végtelenekben sûrítette össze az Erõt. Az Erõbõl pattant ki a Fény és lett Világosság.

2.        A Fény melege vízzé változtatta a végtelenek ködét és a Fény – mint ÍZ-TEN magja – béhatolt a vizek mélységébe.

3.        ÍZ-TEN úgy akarta, hogy a vizek mélységébõl virágként fakadjon az Élet…és úgy lett.

4.        Az õsvíz így lett az Anya-Erõ, mely Életet szül.

5.        AMA-PALIL-nak (õsanyának) neveztük õt.

6.        Elsõ magzat-virága NIN-TI lett, ki az Élet folytonosítója.

7.        Benne él az „Egek Anyja” – Dingir IL-AMA – is, mert életadó ereje az egektõl a földekig, a földektõl az egekig ért.

8.        Mert csak egek voltak a földek elõtt és azután teremtettek a földek az egek között.

9.        NIN-TI az égig érõ életfa is. Földi gyökér-nedvét az egek erejébõl kapja.

10.     Az égig érõ üveghegy is õ. Rajta keresztül tündököl a földre az égi fényben ragyogó tisztaság, hûség és makulátlanság igazsága.

11.     Ezért nevezzük õt az „égig érõ Nagyasszony”-nak – NIN-KURSÁG-nak.

12.     Így teremtette ÍZ-TEN NIN-TI-t, az Élet adóját és szûzi, érintetlen valóságából – belõle – általa – az Életet…és jól tette.


 

image007.png

 


Világok, Földek és az Ember Teremtése


1.        ÍZ-TEN örök tûzet gerjesztett, melynek ereje KI-áradt. Az örök tûzbõl lettek a Napok és éltetik a Világosság világait ÍZ-TEN nagy akarata szerint.

2.        A NAP-ból árad mindenKI-re ÍZ-TEN örök tüzének fénye és éltetõ melege.
Anyaggá lett így a KI, melyet ÍZ-TEN akarata bolygókká, földekké gyúrt egybe és ezek ûzik, hajtják egymást a NAP erejében ÍZ-TEN nagy rendje szerint. És ez a nagy Rend ÍZ-TEN örök törvénye.

3.        ÉN-KI nevet adtunk ÍZ-TEN – anyagban rejtett – örök erejének, mely teremtett minden anyagot és minden testet.

4.        Ahogyan ÉN-LIL a Lélek ereje, ura és elosztója, úgy ÉN-KI minden anyag teremtõje és titkos ereje.

5.        Lepkeszárnyon szállt rá ÉN-KI az élet vizébõl fakadt NIN-TI élõ virágszirmára.

6.        Az élõ lepke hímpora termékenyítette meg azt és éledt belõle LIL-I-AM, a Lelkek Anyja, NIN-TI életet adó virágának nyolc virág-ágával.

7.        A nyolcból „hét” virág lett az Élet Ígérete. A nyolcadikban életre kelt maga az Élet anyja - a legkisebb – a kis NIN-TI.

8.        LIL-I-AM – a hét virágával sokasította be az egeket az égi-lakó szellemekkel, akik a világok õrei és vigyázói lettek.

9.        Amikor aztán minden égi rendnek már meg volt a saját vigyázója, így szóltak egymáshoz az égi-lakók: „Teremtsünk embert, hogy legyen a földnek is vigyázója”.

10.     ÉN-KI-hez ért ez az óhaj és ÍZ-TEN – ÉN-KI ereje által – egyik föld porát keverte össze az Élet Vizével és formált belõle embert – a maga képére.

11.     És amikor ÉN-KI megformálta azt, AMA PALIL-t hívta így:

AMA…határozd meg sorsát ennek az újszülöttnek”.

12.     Amikor AMA – aki az ÕS-TEN volt maga nagy garral lendült mozgásba. A TEN-GÁR-ja, mely a minden élet vize, loccsant a testben lévõ emberre és megnyíltak a világosságra a szemei. ÍZ-TEN leheletét szívta magába. A lehelet Lélekké lett benne.

13.     Életre kelt és az élet kisebbik anyja – a kis NIN-TI fogta õt kézen.

14.     Így teremtette ÍZ-TEN az embert az égi-lakók között. És élt az ember testben ÍZ-TEN egyik erejeként.

15.     Így lett az ember ÍZ-TEN gyermeke a jóság, szépség, igazság és IZ-TEN örök törvénye szerint.

16.     A Föld porából gyúrt teste ÍZ-TEN tökéletességének mása és e tökéletes testben lakozó Lélek tükrében ÍZ-TEN maga mutatkozik. s akkor történt, hogy ÍZ-TEN elsõszülöttje – ÉN-LIL – elválasztotta az eget a földtõl. A szent fokossal vágta ketté azt abban az idõben, amikor a Föld Napja a KOS csillagképén át ragyogott.

image010.jpg

17.     A Föld porából formált ember így került az égi világból arra a földre, amelynek porát a testében hordta. De nem volt egyedül a Földön, mert vele hullott a Földre a kezét tartó kis NIN-TI, LIL-I-AM legkisebbik ága, aki testet öltött és lett a Földön az Égi HÉV SZÜZE. Ezért lett a neve is HÉVE. Így érkezett e földre az EM-BAR, ami az „Istenasszonyt” (EM) és „Párját” (BAR) jelenti. De ÍZ-TEN úgy rendelte, hogy «amikor az ég elválasztódott a földtõl, a Föld eltávolodott az Égtõl s az EM-BAR hatalma gerjedt abba, az Ég Fénye lett a Világ Világossága, mely a Földön is tündökölt, mint „Én-Lélek”.»
Így lett az Ég Fénye az EM-BAR lelke.

18.     De velük együtt hullott a földre a Kezdet Világából, a KOS CSILLAGKÉPÉBÕL, a szárnyas égi KOS is, akit ÍZ-TEN rendelt melléjük az élet kezdetének irányítójául.

19.     Így álltak a földön hárman. NIN-TI, az Élet Anyja, a KOS világból földre rendelt ember és a Kos Világ égi, szárnyas kosa. Elindultak hárman a földön. Elöl az égi KOS és mögötte az ember és Asszonya, akiben NIN-TI, az Élet Tavának legszebb virága, az égi Szûzanya vált testté.

20.     A szárnyas Kos egy hatalmas fához vezette õket, és amint evett a fa levelébõl – szárnyai csapkodásba kezdtek. Fergeteges szélvésszel emelkedett az ég felé és visszaröppent a csillagképébe. Az ember és asszonyává lett NIN-TI ott álltak az égig érõ fa elõtt – egymás kezét fogva. És akkor szózat hallatszott az égbõl:

”Egyetek e fa gyümölcsébõl, mert ez a TUDÁS FÁJA, melyen át Nektek égi hatalmat adok. E fa addig termi gyümölcsét, míg megszerzitek mindazt a tudást és bölcsességet, mely szükséges nektek ahhoz, hogy a Föld Urai legyetek. Mert Nektek adom ezt a földet minden fájával, növényével és rajta lévõ teremtményemmel. Uralkodjatok rajta, tegyétek azt az én országommá az én erõm által, melyet Lelketekbe adtam. Szaporítsátok be azt istenfiúkkal és istenlányokkal azon öröm által, melyet Nektek adok az egyesülés nagy boldogságában.”


image004.gif


21.     És amint ettek a Tudás Fájának gyümölcsébõl, érezték az Isten erejét magukban. NIN-TI-bõl testté lett HÉVE a fa gyökereitõl napkelet felé és napnyugat felé is két-két folyót fakasztott. Kettõ folyt Keletnek és kettõ Nyugat felé és bõséges vizükkel termékennyé tették a föld porát. Aztán a Tudás Fája sokféle gyümölcsének, termésének magjait ültették a termékennyé lett föld porába és boldogok voltak látva az élet fakadását.

image014.jpg

22.     És így nem vették észre az idõ múlását. Csak akkor, amidõn az égi egy nap – egy hónappá lett a földön és az égi kilenc nap pedig kilenc hónappá változott, mert a föld holdja is kilencedszer ragyogott megint az égen. Héve életet adott az elsõ, földi Istenfiúnak – aki majdan e világ ügyelõje leend. Mivel az égi KOS volt útmutatójuk itt e földön – Héve-Kus-nak nevezték az újszülöttet, aki az égbõl a földre esett embert így hívta beszédében: ADA-MU, mely annyit jelent a mi nyelvünkön: Atyám.

23.     És benépesült aztán a föld az Élet Anyjának – NIN-TI-nek - Héve-ben levõ teremtõ ereje által, az ember és az asszony egyesülésének nagy boldogsága szerint.

24.     Mikor aztán megsokasodtak – lakó helyüket – amelyet a négy nagyfolyam határolt – az „Égi Kusok Földjének” nevezték. Ez egyik folyó neve Idigna. A másiké: Barana, a harmadiké: Kúr és a negyediké: Ár-Ár. A Tudás Fája állt a Kusok Földjének közepén és gyümölcseiben élt Íz-Ten üzenete. Szorgalmas istenfiúk voltak a kusok. Öntözõcsatornás földmíveléssel termeltek búzát és mindenféle magból lett növényt. Ismerték a szõlõt és a bort. Megszelídítették a föld állatait. Gyermekeiket tejjel, sajttal, kenyérrel és sok jó gyümölccsel táplálták. A Tudás Fájához pedig naponta odasereglettek szóban és énekben áldva az Istent, aki õket a tudással gazdagította.

 

image016.jpg

 


                    

image018.jpg
 
image020.jpg

 

A Szövetség

1.        Íz-TEN tökéletes alkotásában az õ változtathatatlan akarata szerint EN-LIL elválasztotta az eget a földtõl és messzire távolodott a föld attól.

2.        EN-LIL kiásta a MAG-ot a Föld belsejébõl, hogy majd kalász fakadjon belõle a Rendeltetés szerint.

3.        Az Ég és a Föld szövetségévé a fokost avatta, a Fokos és a Nádkosár hivatásául a MUNKÁT rendelte.

4.        Így magasztalta fel EN-LIL a Fokost. Aranyból lett az õ fokosa és ezüstbõl annak dísze. Feje lazúrkõ és foka erõs, mint a gátakat döntõ Égi Bika.

5.        Amikor EN-LIL megteremtette így a Fokost és annak sorsát is megszabta, fején ékeskedõ Szent Koronáját annak az EM-BAR-nak fejére illesztette, akit már elõbb a Földre küldött és most kegyes szemmel nézett rájuk.

6.        Az Ég lakói mind köréje sereglettek és ÉN-LIL elibük tette a Szent Fokost.

7.        Imával hódoltak ÉN-LIL-nek az Ég lakói és aztán – égi szózat kiséretében – átadták ÉN-LIL szent Fokosát a földi EM-BAR-nak, hogy a rávetett sors szerint használja azt.

8.        Az Ég lakóinak szózata pedig ez volt: „Vegyétek ÉN-LIL Szent Fokosát örök szövetségül. Mert szövetséget állapítunk meg mi közöttünk és ti közöttetek és a ti magotokból utánatok jövõ nemzedékek között.

9.        ÍZ-TEN - ÉN-LIL által – tinéktek és nemzedékeiteknek adta a Földet, a Tudás Fájával – örök birtokul. Telepedjetek és gyarapodjatok a négy folyók gazdag vidékein.

10.     A Szent Fokos ama szövetségnek jele, melyet meg kell tartanotok mi közöttünk és ti közöttetek, akik majd a földi helyeken – a Munka erejével – felépítitek ÍZ-TEN földi birodalmát. E Szent Fokos Szövetsége adja meg nektek a Föld birtoklásának hatalmát.

11.     Azért rendeljük, hogy nemzedékeitek fiainak mindegyike éljen és munkálkodjon e Szövetség Fokosának erejével. A kezében tartsa, és jól használja azt ÉN-LIL dicsõségére”

 

image022.jpg

 

              A Szövetség Aranyfokosa 1

12.     És – amikor ÉN-LIL aranyfokosát a földre szállt EM-BAR kezében látta, villámfényt szórt arra és mennydörgésként így hallatszott a szava a Földre:

„Szövetséget kötöttem veled kosi EM-BAR
a Fokos erejével. A Föld ura lész mindaddig, míg hûséggel szolgálod és megtartod szövetségemet.”

13.     Az Ég lakói pedig jól segítették a földi kosiakat a Szövetség szerint. Bõség és boldogság fakadt a földön a Fokos ereje által.

 

image024.jpg

 

14.     Városokat épített a Fokos és a Fokos Háza lett az Igazság szentélye, de a Szövetség ellen lázadó házat, az engedetlenség otthonát is a Fokos dönti romba.

15.     Lemetszi a gonoszság fejét. Letöri koronáját és kivágja gyökerét, de segítõje és oltalmazója a Jóság virágát termõ Életfának.

16.     ÉN-LIL Atya meghatározta a Fokos hivatását…és az Ég és Föld között kötött szövetség ereje által pedig mindörökre rendelte azt, hogy: „A FOKOS DICSÉRTESSÉK…!”

17.     Az Ég lakói jól teljesítették a Szövetséget. Mert – ahogy a földi EM-BAR testében él a Lélek fénye – és annak ereje által uralja, formálja az anyagot – folytatva ÍZ-TEN akarata szerint a Teremtés munkáját – ugyanúgy az Ég lakói között ÉN-KI volt az, aki a Lélek – ÉN-LIL - ereje által teremtett tovább minden anyagot és testet.

18.     ÉN-KI áldotta meg – a Szövetség szerint – a Tudás Fájának országát – fákkal, növényekkel, madarakkal és állatokkal sokasítva meg azt a Föld színén és aranyat, ezüstöt, rezet és mindenféle ércet rejtett annak belsejébe. Az Ég lakói közül IS-KUR lett ezek gondozója, mert õ hozta az aranyat és ezüstöt az Égbõl a Földre.

19.     Aztán a négy folyó vizeit gazdagította ÉN-KI bõséggel és a halak sokaságával. A vizek vigyázójául EN-BI-LULU-t rendelte az Égbõl.

20.     Az EM-BAR fiai – a Tudás Fájának erejével – ekét és igát szerkesztettek. A Fokossal formálták azt. Elvetették az Én-LIL által a földre adott magvakat és kalászba szökkent gazdag termés ékesítette a földi mezõket. Öntözõcsatornákat is épített a Fokos és ezek gondozójául ÉN-KI az égi-lakó EM-KIM-DU-t tette.
Bõség és öröm lakozott a Földön. Házak építésébe is kezdtek és a téglavetésre, a téglavetõformák készítésére az égi-lakó KABTA tanította meg a Kusok nemzettségét.

21.     Az állatok is megszaporodtak. Istállókat építettek nekik. Tejüket lefejték. ÉN-KI úgy akarta, hogy DUMUZZI – az Ég hû pásztora – tanítsa meg ÉN-LIL népét az állatokkal való bánásmódra és tejük felhasználására. Így tartották az Égiek a földi Kusokkal, ÉN-LIL Szent Fokosának népével, kötött Szövetséget.


 

 


FÉNYÖZÖN és VIZÖZÖN

1.        Az Ég lakói jól tartották a Szövetséget, Áldás és bõség fénye özönlött a Kusok földjére. Én-Lil vetõmagjai kalászba serdültek és gazdag termésük megadta a mindennapi kenyeret.

 

2.        A Tudás Fája is ontotta gyümölcseit és a „tudatlanság” – amit az õsi nyelv SAG-KU-GA néven mondott – Tudássá lett a Fény özönében.

3.        A földi élet sok új tapasztalata – az égi tanítók sugallata által – és a Fokos erejével, a Kusokat tudókká, okosokká és bölcsekké tette.

4.        Ekét csináltak és avval szántottak. Vetettek és arattak. Minden munkához szerszámot alkottak. Házakat építettek elõször sövénybõl, farudakból, nádból, azután téglát vetettek. Azzal készítették szép házaikat és a sok ház egymás mellett várossá lett. Földjeiket öntözõcsatornákkal táplálták és a bõséges víz életet adott minden növénynek, veteménynek, fának a Nap áldott sugara alatt.

5.        Mert ahogyan folyókká lettek a „kezdet” forrásai úgy a kusok népe is igen megszaporodott. Elõször csak a folyók mentén telepedtek. Aztán átkeltek a folyókon és megkerülték a tengereket is. Tutajokat, csónakokat és hajókat épített a Fokos ereje és kenderbõl szõtt vitorláikba kapaszkodó szél vitte azokat a vizeken.

           

image028.jpg

 

6.        És minden úgy volt, mint a Kezdetben. ÍZ-ZEN ereje az életet a NAP fényével adta és ez a Fény Lélekként tündökölt a Föld emberében. Mert Földbõl, Vízbõl és Tûzbõl lett az ember világa és az Élet lehelete vette körül azt. A Földön kívül – ÍZ-TEN Nagy Törvénye szerinti – Nagy Rendben keringtek az anyaggá lett Világok a nekik is életet adó Napjuk körül.

7.        Az Égbõl a Fényözönnel szállt az áldás a Földre, de az anyagból lett Föld elemei még nem találtak nyugalmat. A Föld gyomrából kitört a tûz és meglódította a vizeket, és a vizek elöntötték a Földet hol itt – hol ott.

8.        Az Égi lakók aggódva nézték a földi tüzek tombolását és a vizek száguldását. Mert a Földön sokfelé tomboltak az elemek. Csak a Kusok országaiban lakozott a békesség és a nyugalom.

image030.jpg

ÍZ-Tenben élõ és örökkönvaló anyai erõ, akit mi AMA-PALIL-nak – az égi teremtõ hatalmasság Édesanyjának – neveztünk, egyik leányára bízta a földi teremtmények óvását és gondozását. Mert nem csak a „kosiak”, a Kusok éltek már a Földön. Õk érkeztek „elsõként”, de a „kezdetben”, amikor a Föld Napja már más csillagképen ért a Földre, betelepült a Föld a többi csillagképek szülötteivel is. Szükség volt hát az égi gondviselõre, aki a földi teremtményeket óvta az elemek tombolásában. Mert bizony sokáig tartott, amíg a Tüzek megnyugodtak, és a Vizek elcsendesedtek.

9.        A Kusok NIN-TUD-nak – a „mindentudás Nénjének” – nevezték égi oltalmazójukat, aki a Föld lakóinak gondját viselte. NIN-TUD – a tombolások idejében – kétéltûvé változtatott sokakat a Föld lakói közül, akik félig hal – félig ember testtel átélték a víz-tengerek árjának pusztítását és a tüzek elõl a vízbe menekültek.

10.     A Kusok földjeit és népeit nem érték el a földi rombolások. Népükhöz a Fokos Szövetségének erejével a földi uralkodó hatalom az Égbõl szállt alá a Rend Trónusával és a TUDÁS Koronájával, amit Én-Lil tett az elsõ EM-BAR fejére. És Én-Lil akarata teljesedett. A Kusok népe boldogságban, örömben és bõséggel ellátva élt ÍZ-TEN Rendje és Törvénye szerint.

 

image032.jpg

 

11.     Gyarapodtak a jóságban és a tudásban, mert a „mindentudás Nénje” – NIN-TUD – bölcseket, tudósokat adott közéjük, akik a Tudás Fényének lettek birtokosai. „KAL” nevet adott az õsi nyelv e bölcseknek és a hegyet, ahol a Tudás Fája volt, „KAL-DU”-nak – a TUDÁS HEGYÉNEK nevezték.

12.     Az idõ múlásával a kosiak mind „tudók” lettek, mert az õsi KAL-DU földjérõl mindenüvé elmentek a bölcsek és tanítók oda, ahol a „kosiak” éltek. Le a nagy folyók mentén, át a tengereken és a nagy hegyeken túl is.

13.     Legelõször a dél felé ömlõ két nagy folyó mentén terjeszkedtek. Az egyiket BARANA, a másikat IDIGLAT néven különböztették meg. A folyókban élt halak sokasága jó étele volt az új telepeseknek. A medrébõl, partjairól szedett puha agyag szolgált a téglák készítésére de formáltak belõle agyagedényeket, tálakat, fazekakat, korsókat is, melyeket a Nap tüze keményre szárított.

 

image034.jpg

 

14.     Azután tüzet is csiholtak úgy, ahogyan NIN-TUD megtanította õket a tûz élesztésére. A tûz erejével erõs téglákat égettek. Az égetett téglákkal házakat építettek és hamarosan sok hatalmas városuk lett a két folyó országában, amit KAL-DA-nak – a bölcsek, megvilágosodott KAL-ok országának – neveztek.

15.     Sajnos a sok városból csak „öt”-nek a nevét ismerjük eddig. A sok káldeus agyagtáblán csak a következõket találtuk:
ERIDU…volt az „elhívottak” városa. NUN-KI ékjelekkel van írva a káldeus agyagtáblákon. Védelmezõje és oltalmazója az égi-lakók között dingir NU-DIM-US, aki – neve szerint – „nem küld halált”.
Itt volt a Tudás háza. Itt tanították a bölcseket, okosokat, akik ÍZ-TEN papjai lettek, de õk voltak az emberi egészség gondozói is és a betegségek gyógyítói.
ALULIM volt a neve annak, akit az égbõl jött földi királyságra NIN-TUD ideküldött
és itt õ 28 800 évig uralkodott. ALGAR következett utána és
36 000 évig élt.
BAD-NAGAR-DIS nevû városban laktak a „dicsõített kosarak” készítõi és rajtuk NIN-KURSÁG égi szeme õrködött. De nemcsak nádkosarakat tudtak itt készíteni, hanem hajókat is csináltak, összefonott nádkötegekbõl, csónakokat és kerekes kocsikat is.
ERIDU királysága aztán itt telepedett meg – szintén, mint az égbõl rendelt földi hatalom és itt uralkodtak:

EN-MEN-LU-ANNA…43 000 évig.
EN-MEN-GAL-ANNA…28 000 évig és DUMUZZI, az Ég Hû Pásztora…36 000 évig.
PIR-PIR-AG – volt a másik városuk. Neve annyit jelent: „a Fényözön városa”. Oltalmazójául volt rendelve PA-BIL-HARSAG…”a fény igaz pásztora”. Ide hozta át aztán NIN-TUD az Égbõl rendelt királyságot és EN-SIPA-ZI-ANNA 28 000 éven át volt király.
PÍR-KIB-NUN – volt a „fény bölcseinek a városa” és maga a Napisten oltalmazta azt.
Itt laktak az „ég ügyelõi”, akik jól ismerték a Nap útját és az Ég csillagainak a járását. Õk olvastak az „Ég Könyvében”
Uralkodójuk – NIN-TUD akaratával – EN-MEN-DUR-ANNA volt 21 600 éven át.
Aztán az uralkodás központja KUS-KUS-RU nevû város lett. Itt laktak a „hegyi Kusok”. NIN-LIL a Lélek Anyja oltalmazta õket.
Ez volt az utolsó helye az égbõl jött uralkodó hatalomnak és UBARTUTU volt itt a király 18 600 éven át.
Ebben az „öt” városban nyolc kiválasztottja volt az égbõl a földre küldött királyságnak és azok 241 200 éven át irányították a földi életek az égi lakókkal kötött Szövetség szerint
A Tudás Fája gyümölcsei sok okosságot, tudást és bölcsességet adtak a káldeus népnek, a Kusoknak. Megtalálták az érceket a földben és mesterei lettek a fémöntésnek. Házi állataik voltak. Teheneket, juhokat fejtek és a tejbõl sajtot, túrót és vajat készítettek. Öntözõcsatornás földjeiken mindig bõséggel arattak. Fonalat csináltak a juhok gyapjújából, lenbõl és kenderbõl fontak, és szõttek. Igavonó állataikra járomot tettek. Készítettek ekét és boronát is. De õk faragták az elsõ TILINKA-t is nádból, az elsõ kürtöt az ökör szarvából és õk fújták ezen az elsõ dallamokat is ÍZ-TEN és Én-Lil dicséretére.

 

16.     Mert még jól élt emlékezetükben az, hogy ADAMU volt õsapjuk és – az égi NIN-TI-bõl lett a földön õsanyjuk – HÉVE, akik KAL-DU-ban, a nagy hegyek vidékén szálltak le a Földre.
Apáról-fiúra szállt az a szent titok is, hogy az égi szárnyas Kos vezette õket a Tudás Fájához, ahol ÍZ-TEN a Föld javait és az egyesülés boldogságát ajándékozta nekik, mely Nagy Ígéret bizonyságaként szülte – az égi-lakóból földi-lakóvá lett – HÉVE a földi világ elsõ ügyelõjét – HÉVEKUS-t.

 

image036.gif

 

               Szárnyas Kos

17.     E nagy hagyomány tudatában, KÁL-DU-ra, a Tudás Hegyére való emlékezés miatt építettek a sík vidéken hegyhez hasonló torony-templomokat minden városukban. Ezeket ÍZ-TEN dicsõítésére emelték.
Téglákból raktak vastag falakat és az emeletek száma „hét” volt. E torony-templomok tetején volt az „ég-figyelõinek” hajléka, akik éjjel-nappal figyelték az eget és írták agyagtáblákra.

 

image037.jpg

 

              ZI-KUR-KAL

18.     A torony-templom neve KAL nyelven „HÉ-ZI-KAL-MA”…azaz „az örök élet országának temploma” – volt. De sokféleképpen nevezték e templomaikat. Mondták azt is, hogy „Isten szemének háza”, „az Élet helye” és úgy is, hogy ZI-KUR-KAL…vagyis:” Az Élet Hegyének Õrzõje”…és õk úgy hitték, hogy mindegyikben ott van ÍZ-TEN, amikor imádkoznak hozzá és segítségét kérik.
E templomokban szentelték meg eredetük titkának hagyományait és tudatosították utódaikban eredetük valóságát. Így tanítottak: „Kezdetben a szárnyas és tündöklõ Égi Kos vezette õsanyánkat és õsapánkat az Égbõl – a Földre, a Tudás Fájához és így õk lettek a Minden Kezdet elsõ, földi teremtményei”.

19.     Ennek emlékére formáltak színaranyból egy szárnyas kost és a Tudás Fáját is hozzá. Oltárukra tették azt, hogy hirdesse minden leszármazottuknak a „kosi nemzettség” ÍZ-TEN-tõl kapott azon kötelezettségét, hogy a Tudás Megtartói legyenek. De ezzel teljesítették NIN-TUD azon óhaját is, amelyet így mondott:

„Munkálkodjatok, hogy a KOS ÉKE TÜNDÖKÖLJÖN a Földön.”

20.     Így lett az aranyból formált „égi Kos” a „Minden Kezdet” örök jelképe a kosiaknál. De arra is emlékeztette õket mindig, hogy õsapjuk – ADAMU – volt ÍZ-TEN egyetlen teremtménye az égi szellem-világban, akit ÍZ-TEN akarata – már az égi-lakók között – anyagi testben teremtett és így a kosiak – vagy Kusok – mind-mind égi származású Isten-Fiak, hiszen szülõanyjuk az Élet Anyja – NIN-TI, aki ADAMU-val a Földre szállva – HÉVE lett itt a földön. És ezért nevezték magukat a „kosiak” KUS néven, hogy elkülönítsék a nevüket az égi szárnyas KOS fogalmától.

 

image040.jpg

 

 

image042.jpg

 

21.     KUS szó alatt tehát a „minden kezdet” – az égi KOS csillagkép idejében földre érkezett Isten-fiak – leszármazottait kell érteni, akik ÍZ-TEN tökéletességének és hatalmasságának a világából érkeztek a Földre. Ezt a MÁS-VILÁGOT õk így nevezték KÁM. – Tehát KÁM-ból jött a földre az EM-BAR és leszármazottai lettek a földi kezdet népe: A KUS.

22.     És a KUS nép nagyon jól tudta azt, hogy ÉN-LIL leszállt a földre és annak belsejét magokkal, ércekkel és minden jóval ellátta, mielõtt oda életet adott. A KUSOK magukat ÉN-LIL népének tartották, hitték és NIN-LIL-t pedig ÉN-LIL párjának vallották.
Így imádkoztak – ÉN-LIL-hez:
 „ÉN-LIL URUNK!
TE, ki sorsunkat megszabtad, és bizalmaddal népednek választottál
minket.
Világunk Édesapja, A REND és a TÖRVÉNY adója, Népünk Pásztora Napkelettõl – napnyugatig,
Add a kegyelmedet nekünk.”

23.     Nagyon sok idõ múlt el így a „kezdet” óta. Az égbõl a földre küldött hatalom – a Fényözön által – bõséget, boldogságot, gazdagságot és békességet teremtett a Káldeusok földjén. De a „bõség” fiai már nagyon sokban különböztek a „kezdet” fiaitól. Mert a „bõséget” a tudás és mûveltség magas foka hozta és a „bõség” fiainak a „kezdet” sok munkája, ügyessége és találékonysága biztosította a jólét és a gondtalan élet feltételeit.

24.     És most a „bõség” fiai megfeledkeztek az égiekkel kötött Szövetségrõl. Azt hitték, hogy a Föld embere egyedül is tud élni – az égiek segítsége nélkül. Hát élt is – ÍZ-TEN kegyelmébõl – a kezdettõl fogva tejjel-mézben folyó, áldot bõségben, ami körülvette õt. De amíg a „kezdetbeli” õsök ártatlansága megelégedett a földek sok szép termésével, a fáknak gazdag gyümölcseivel itt, a boldogság honában, a „bõség” fiai – a Tudás által épített pompás városaikban – a szeretet helyett a vetélkedést választották. A régi ártatlanságot az önzés váltotta fel és Én-Lil népe lelkében elszegényedett. A tiszta gondolatokat a sötétség takarta be és elmaradtak Én-Lil dicséretében. A nép ismét SAG-KUG-GA, azaz tudatlanná lett. ÉN-LIL-hez csak akkor fohászkodtak, ha a betegség gyötörte õket, vagy a bajok sokasága nehezedett rájuk és a földi kincsekkel pompázó Káldea díszes palotáinak lakói már nem hallották az Ég üzenetét.

25.     Pedig nagyon fontos lett volna – éppen most – a SZÖVETSÉG megtartása. Fontos lett volna az égi lakókkal való kapcsolat, azok szavának értése és megfogadása, mert a földi elemek háborgása most éppen a Káldeusok földjét közelítette.

26.     Az Ég lakói szorgalmasan küldték a figyelmeztetést a Föld emberének arról, hogy a földi vizek tombolásba kezdtek.
 Hogy a Föld gyomrából kitörtek a tüzek és sûrû, sötét felhõkbõl szakad a vihar, melyet iszonyú szelek ereje sodor a Káldeusok földje felé – De pusztába kiáltott szó lett az égiek intése, mert a földiek egymástól nyerve a dicsõséget – nem keresték már ÉN-LIL dicsõségét.

27.     NIN-TUD és vele a földi édesanyák oltalmazója – INANA – hullatták bús könnyeiket, de Föld öntelt embere már azt sem vette észre, hogy e könnycseppekbõl fakadnak a gyöngyvirágok.

28.     ÉN-KI is tûnõdve nézte teremtményeit.
Figyelte templomának papjait, amint selyemben, arany ruhákban pompáztak és – bár ÍZ-TEN földi helytartójának hirdették magukat – nem ÍZ-TEN dicsõségét szolgálták, hanem a templom gazdagságát és kincstárát gyarapították.
Földi hatalmasokat dicsértek és nem ÉN-LIL - Napkelettõl-Napnyugatig terjedõ – örök, égi királyságát. Nem voltak többé ÉN-LIL hûséges fiai, hanem országuk bõségének gazdag és ÍZ-TEN-t feledõ hatalmasai, akik a hatalomban – szeretet nélkül – vetélkedtek egymással.

29.     Az Ég lakói szomorúan nézték a Föld embereit. És – amikor ÉN-LIL az égi lakók nagy szomorúságát látta, szózata így hangzott:

„Én az erõmet adtam nekik, hogy – mint Isten-Fiak – azzal uralkodjanak a földön. Teremthetnek és rombolhatnak. Követhetik a test és az anyag kívánalmait is, de élniük kell az én Lelkem erejével.
Úgy mondtam nekik, amikor SZÖVETSÉGET kötöttem velük, hogy amíg Bennem maradnak a szeretetben, én is õbennük vagyok és, amit kérnek, azt megadom nekik. De aki nem marad Énbennem a Szeretetben –
az kivettetik.”

image044.jpg

 

30.     Így szentesítette ÉN-LIL-nek – a Világ Világosságának – szava azt az ítéletet, amit – az ÍZ-TEN-t felejtõ – földi ember önmaga felett hozott, amikor megszegte a Szövetséget és nem ügyelt többé az Égi Szóra. Nem ügyelt, mert önhitten azt vélte, hogy ÍZ-TEN nélkül is élhet.
Élt is addig, amíg a közelgõ vész el nem érte.

31.     De a gazdagságban pompázó földi hatalmasok között mégis akadt egy, aki megtartotta ÉN-LIL Szövetségét. EGY – aki nem feledkezett el a Kusok õseinek ígéretérõl és népével együtt – buzgó imádkozással – ÍZ-TEN-nek adott dicséretet.
KUS-KUR-RU város királyának – UBARTUTU-nak - fia volt az, aki hûséggel szolgálta a Világ Világosságát és minél jobban látta a többi város népének ÍZ-TEN-tõl és ÉN-LIL-tõl való elfordulását, annál jobban intette népét – így:

Magasztaljátok ÉN-LIL-t, a Világ Világosságát a lelketekben, mert õ jó és irgalma örökkévaló.”

És a nép követte királyát. Így – együtt – tartották meg a régiek által kötött Szövetséget.

32.     ÉN-KI örömmel látta KUS-KUR-RU lakóinak szívbeli hûségét és UBARTUTU fiát – ÍZ-TEN-hez való ragaszkodása szerint
 – ZI-UD-LIL-DU – néven illette, ami a káldeusok nyelvén annyit jelent: „A LÉLEKTÕL SZÜLETETT ÖRÖK ÉLET.”

33.     ÉN-KI segíteni akart a hûségben és szeretetben élõ híveinek és ezért megjelent álmában és ZIUDLILDU-nak és mondta neki:
 „Állj a fal mellé. Szedd össze népedet és sietve építsetek egy hatalmas bárkát. De ne nádfonatból legyen az, hanem erõs fából készüljön és tetõt is ácsoljatok rá, hogy a víz felülrõl se ömölhessen bele..”

34.     ZIUDLILDU – amint felébredt a különös álomból – kiment a hatalmas templom falához és az álomban látottakat eszmélte éppen, amikor fülébe egy szózat csengett így:

Ennél a falnál építsd a bárkát és tedd bele egész nemzetségedet.
Sietve siessetek, mert Vízözön közeleg, mely elpusztítja országotokat.”

ararat3.jpg

35.     ZIUDLILDU akkor leborult a templom fala mellett és így kiáltott az ég felé hangos szóval:

„ÍZ-TEN! Áraszd ki ránk Szent Lelkedet és minden új életre kél majd. Te vagy a Hatalmas, aki megújítod a föld színét.”

Aztán összehívta népét és egy hatalmas bárka építésébe kezdtek – az égi szózat szerint.
Hosszú cédrusfákból ácsolták annak gerincét, és vastag pallókkal borították be azt. Szurokkal töltötték ki az illesztéseket. Magasra építették, és jól kiszámították a merülését, hogy az egész népet elbírja. Betetõzték úgy, mintha hatalmas ház lenne az.

Csak egy nyílást hagytak rajta, melyre nagy kaput illesztettek, de az is úgy csukódott, hogy azon a víz nem tudott behatolni.
A nagy bárkában volt helye KUS-KUR-RU minden emberének és minden állatának.

36.     És mialatt KUS-KUR-RU szorgalmaskodott és éjjel-nappal ácsolták nagy bárkájukat, a többi városokban csak folyt a földi örömökben, jólétben, bõségben a gondtalan és önzõ élet.

37.     Aztán egyszercsak megindult a fergeteg. Sötét felhõk borították el az eget. Napsugár helyett villámok ezrei borították, csapkodtak mindenfelé és megnyíltak az egek csatornái. Ömlött a víz és a szelek iszonyú erõvel seperték mindenüvé a szakadó esõ vizét a Káldeusok földjén. De hatalmas vízár is ömlött a földön a szelek sodrásával és lassan elborított mindent. Embert, állatot, házat, várost és a nagy pálmafák ágai sem látszottak ki a víz tengerébõl.

38.     És elpusztultak mind a városok és minden ember is, csak KUS-KUR-RU népe húzódott be a bárkába és berekesztették jól annak ajtaját is. A templom fala mellett állt a bárka, és amint nõtt a víz özöne, egyre jobban úszott az. Amikor a vízözön a templomot is elborította – a víz-tenger a színén sodorta a bárkát a déli szél észak felé.


39.     Hét nap és hét éjjelen át a szökõár és a felhõszakadás viharjának vize elborította a földet. Egyedül ZIUDLILDU nagy bárkája dacolt a vésszel és úszott a hatalmas tengerré vált vizek tetején.

40.     A hetedik napon aztán elcsendesült a vihar. Lelohadt a a szél ereje és elmúlt a fergeteg. Szétnyíltak a az ég felhõi és áldott sugarát szórta le a víz özönére a NAP. Fény jött újra az égbõl.
ZIUDLILDU kitárta a bárka nagy kapuját és napsugár ömlött a bárka belsejébe is.


image050.jpg

ZIUDLILDU akkor népével a NAP felé fordult és hálaadó imával köszönték meg a Napisten áldott sugarait. – Azután a király leöletett egy ökröt és hozzá egy juhot is levágatott. Örömlakomája volt a megmenekült nemzetségnek, és amikor a nap lenyugodott, az égi bika fénylõ, hatalmas szarva tükrözõdött a vízen és adott nekik világosságot.

 

41.     Az égi és földi életek felmagasztaltja. Bölcsességed vihart apaszt el, és magasztos léteket teremt. Az Ég ÉN-LIL-je az ég és föld életerejét adta beléjük így megint és a Föld újra-virágzását rendelé.

42.     Ám ZIUDLILDU, a megmaradt király, alázatosan borult le ÉN-LIL elé és ÉN-LIL – az égi-lakókhoz hasonló – örök életre hívta el õt, örökéletet teremtve belé. Aztán „a királyi nép magjának megtartója” nevet adta neki.

43.     Örök lakóhalyül a hatalom hegyét, NI-TUK-ki hegyét, rendelte részére. Ez az ország, amelynek a leírt nevét a késõbbi idõben „DILMUN”-nak olvasták.
Ám a „TUK” szónak vélt írásjelet a káldeusok a „KOS” csillagkép nevébe is beleírták, de õk ezt a jelet „HUN” szónak olvasták. Így lett – a mai napig – káldeus nyelven mondva – a „KOS” csillagképének a neve:
mul LU-HUN”…és ez azt jelenti: „a HUN EMBER CSILLAGA”.
De még más formában is leírták a káldeusok a „KOS” csillagkép nevét…így:
„mul LU-HUN-GA”.
Ennek jelentése pedig:
„a HUN.EMBER HÁZÁNAK CSILLAGA.”
Ezek értelmében, a régi káldeusok nem NI-TUK-ki, hanem NI-HUN-ki néven ismerhették örök lakóhelyét, vagyis azt, amit a káldeusok után Káldeába települt új népek már DIL-MUN-nak neveztek. Ha a régi káldeusok szerint olvassuk az agyagtábla ékírásos szövegét
 – „KUR-NI-HUN-ki” módon, akkor ezt a kifejezést „HUN-ORSZÁG HEGYE”-nek kell értelmezni.


44.     ZIUDLILDU-nak, a vízözön hajósának,


az égbõl a földre rendelt uralkodó hatalom királyának, Én-Lil népe megtartójának

örök lakóhelyül, ÉN-LIL így HUNORSZÁG (dilmun) hegyét jelölte ki.

45.     És ott él örökre az,
aki hûségesen megtartotta
ÉN-LIL SZÖVETSÉGÉT.

                                                           

image052.jpg

 

 

lap tetejére

 


Jézust meghamisító Újszövetség

A vallásgyakorlatot mindenkor meg tudjuk állapítani a szimbólumokból, melyeket észrevétlen sikerült átmentenünk.  A Nap-kultusz követõinek szimbóluma az oroszlán, mely a sumér Lu-ma-su-ban (a Zodiák sumér neve) a Nap Háza és az „Im-Dugud” (Turullu).

 

De a keresztény katolicizmus is megtartotta a régi szimbolizmust, a régi - sumér - formát, hiszen Mária mindenütt a „felkelõ félholdon” áll. Az imádkozó hívõ már nem tudja, hogy miért. De megint azt írom: Jól van ez így, hiszen Szûz Mária a testet öltött „Innana”.

 

Ennek a sok ezer éves, karizmatikus népi hiedelemnek az ismeretében merem állítani, hogy az Ister-Gam-i oroszlánok mostani megjelenése, a néphagyomány eltemetettnek vélt „Égi-Anya” (Il-Ama, Il-Ona) tisztelet szintén évezredes emlékének mostani felismerése, mind-mind egy-egy figyelmeztetés a magyarság hitvilági életében. Figyelmeztetés arra, hogy a Tudás Népe oltalmazója, védõje és tanítója legyen a „Fény-Szûze” és a „Fény-Fia” együttes földi megjelenésével kinyilatkoztatott Igazságnak. Hogy kezünket jól összefogva, a szintén eggyé lett magyar lélek erejével, a mi országunkból kiûzzük a gonoszságot, a gyûlöletet hirdetõkkel együtt.

 

De ehhez tisztán kell látnunk és meg kell ismét ismernünk a Szeretõ Mennyei Atyát, Szûzanyát, és Jézus Urunkat. Mert ami a mai szentírásban van, az teljesen mást tartalmaz, mint amit Jézus Krisztus hagyott ránk Apostolai által

 

A mai keresztény egyházak úgy tanítják, hogy Jézus Dávid Fia volt annak ellenére, hogy ez a zsidók véleményével ellenkezik. Ugyanis a zsidók nem ismerik el Jézust zsidónak, hanem galileai idegennek (gojimnak) tanítják a saját „hittanukban”, aki - miként a Talmud mondja: „Jézus varázslást ûzött, tévútra vezette Izraelt és bûnre csábította.” (Sanhedrin 107.b. lap és Nazir 40.b. lap utolsó mondata.)

 

   Nem egyszerûen „faji hovatartozásról” van itt szó, hanem az ember Isten felé való fordulásának, az Istenrõl alkotott fogalmának és a szereteten alapuló emberi élet törvényeinek meghatározása és gyakorlatba vitele a jézusi tanítás tartalma.

 

  Ezzel szemben áll a zsidóság önös és minden más népet Isten kegyelmébõl kirekesztõ, és a saját faji kiválasztottságában hívõ ideológiája, melynek külön Istene van, aki kegyetlen és bosszúálló (Jahwe, Jehova, Jahu).

 

 Jézus viszont a szeretõ Mennyei Atyáról beszél, aki az Élõ Isten, és mindenkit egyformán szeret.

 

 Úgy is mondhatjuk: a bosszú és az önzésen alapuló erkölcstelenség dicsérete áll szemben a Szeretet testvériségével. - Ezt a változhatatlan és egymással össze nem férõ szembenállást legjobban mutatja a „Dávid Fia” kérdés, mely e jóságos Jézust, az Élõ Isten Fiát, egy erkölcstelen és minden emberi jó tulajdonságot nélkülözõ, egyszerû és mûveletlen bûnözõtõl származtatja. Ugyanis Dávid ilyen volt.

 

De egymással össze nem férõ szembenállás a zsidósított Bibliában maga a kiválasztottság is, amikor Jézus határozottan tesz tanúbizopnyságot a mindenkit egyformán szeretõ Istenrõl!

Miként történhetnek ezek az ellentmondások az "Isten szavának", mondott könyvben, ami olyan szintû törvény, melyet szertartásaikon az Istenszolgák csókkal pecsételnek meg az abból való felolvasáskor.

Új Szövetség

 

„…És ivának azokból mindnyájan…” Márk evangéliumából vesszük ezt a történet, amikor Jézus „vevén a poharat, hálát adván és adá nekik (Mk. 14:23). - a következõkben közli a szerzõ Jézus szavait, így: „Ez az én vérem, az új szövetség vére.” …Tehát Jézus „vérszövetséget kötött tanítványaival. - ez a tette csak a szkíta hagyományok ismeretével érthetõ. Ugyanis a szkíták nemzetsége volt az egyetlen, mely a felebaráti szeretetet „vérszövetséggel” pecsételte át „testvéri szeretetté”, a borba csöppentett vérük egyesülése által.

 

Kétségtelen, hogy Jézus az õsi szkíta hitvilág hagyományát támasztotta új életre ezzel az „Új szövetséggel”, hiszen a zsidó környezetben ez ismeretlen volt. Jézus korában egyedüliek voltak a Pártos birodalom uralkodói, kik megállapodásaik legértékesebb és felbonthatatlan pecsétjeként a vérszerzõdés szentségét gyakorolták, és csak ezzel indokolható ázsiai testvérnépeik állandó segítsége, mely oly politikai és katonai erõt biztosított részükre, hogy Róma 500 éven át tehetetlen volt velük szemben és a római légiók messze elkerülték a Pártos birodalom határait.

 

De térjünk rá a „régi írásokra”, amelyeknek tudakozását Jézus említi, hogy azok mind róla beszélnek. Nézzük elõször is azt a Mariban talált ékiratot, mely hirdeti, hogy: „Az Isten elsõszülöttje, aki a ’Világ Világossága’ - En-Lil - egy napon emberi testet ölt és leszáll a Földre.” - Ez a prófécia beteljesedett, és így a galileai Jézusban, az Isten fiában felismerjük a 3000 évvel elõtte már imádott Világ Világosságot, a sumér hitvilág En-Liljét. Az isten fia embernek született a prófécia népének utódai között és „Új Szövetséget” ad a népének.

 

De miért „Új Szövetséget”? - Ha „Újat” ad, akkor volt régi, hiszen itt van a bibliai „ószövetség”.

 

De álljunk meg ennél a kérdésnél egy pillanatra. Nézzük meg, hogy „Mi ennek az ószövetségnek a tartalma és azt is, hogy ki kötötte kivel?” A tartalom: Mózes I. könyvének 17:10-14 verseiben így olvasható (Miután a 9. versben mondja Isten Ábrahámnak):

 

„Te pedig az én szövetségemet megõrizzed, te és a te magod, te utánad az õ nemzedékei szerint. Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok és közöttem és ti közöttetek és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bõrének elejét és ez lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetség jele.”

 

Ezt a szövetséget azonban Jézus nem ismerte el, hiszen a zsidók által hitt „bosszúálló Istent” egyszerûen csak „ördög atyának” nevezi (Jn. 8:44).

 

A körülmetélésre vonatkozólag pedig nem azt mondja a zsidóknak, hogy az Istentõl való, hanem egyszerûen így: „…Mózes adta nektek a körülmetélést…” (Jn. 7:22).

 

Jézus e szavaival tehát a körülmetélést egyáltalán nem tartja „szövetségnek” és a szeretõ mennyei Atyát nem azonosítja a zsidó Jahwéval.

 

Ha Jézus nem ismeri el az „ószövetségnek” nevezett körülmetélési paktumot, akkor miért ad „Új Szövetséget”?

- Mivel az Õ szavai és tettei tökéletesek, azt kell felelnünk, hogy „Jézusnak tudomása volt Ábrahám elõtti népének azon hiedelmérõl, mely szerint En-Lil, a Világ Világossága, Jézus Öröktõl fogva lett Istensége a Földre szállt Em-bar-ral (emberpárral) valóban „szövetséget kötött.” S ez a szövetség azoknak a „régi írásoknak” egyike, amelyre hivatkozik. Ez Jézusnak és népének az „ószövetsége”, mely a sok ezer éves szenvedéssel, meneküléssel, vándorlással feledésbe ment és így a nép elvesztette Istenben való életfájának gyökerét.

 

Az egyetlen szomorúság ebben az, hogy a keresztények nem ismerik vallásuk biblikus ószövetségének alapját és nem olvassák el azt, amit Ábrahám istene mond így (1Móz. 17:14): „A körülmetéletlen férfi pedig, aki nem metéli körül az õ férfitestének bõrét, az ilyen férfi kivágattatik, mert felbontotta az én szövetségemet.”

 

A II. Vatikáni Zsinat megállapítja, hogy: „A keresztények Ábrahám fiai a lélek szerint.”

 

Hát senki sem mer tiltakozni ebben az ügyben?

 

Nem lehetünk - pláne ’Lélek szerint’ - oda tartozók, hisz nem vagyunk körülmetélve és a bibliai ószövetségi isten félreérthetetlenül megmondja, hogy az „ilyen lélek kivágattatik” az õ népe közül.

A következõkben ismertetem a mi saját ószövetségünk egy részét - okulásra és elmélkedésre:

 

1. Iz-Ten tökéletes alkotásában, az Õ változtathatatlan akarata szerint, Én-Lil elválasztotta az Eget a Földtõl és messzire távolodott a Föld attól.

 

2. Én-Lil kiásta a Mag-ot a Föld belsejébõl, hogy majd kalász fakadjon belõle a Rendeltetés szerint.

 

3. Az Ég és a Föld szövetségévé a Fokost avatta; a Fokos és Nádkosár hivatásául pedig a Munkát rendelte.

 

4. Így magasztalta fel Én-Lil a Fokost. Aranyból lett az Õ fokosa, és ezüstbõl annak dísze. Feje lazúrkõ és foka erõs, mint a gátakat döntõ Égi Bika.

 

5. Amikor Én-Lil megteremtette így a fokost és annak sorsát is megszabta, fején ékeskedõ Szent Koronáját annak az Em-Bar-nak fejére illesztette, akit már elõbb a Földre küldött és most kegyes szemmel nézett rájuk.

 

6. Az ég lakói mind köréje sereglettek és Én-Lil elibük tette a Szent Fokost.

 

7. Imával hódoltak Én-Lilnek az Ég lakói és aztán - égi szózat kíséretében - átadták Én-Lil Szent Fokosát a földi Em-Bar-nak, hogy a rávetett sors szerint használja azt.

 

8. Az Ég lakóinak szózata pedig az volt: „Vegyétek Én-Lil Szent Fokosát örök szövetségül. Mert szövetséget állapítunk meg mi közöttünk és ti közöttetek és a ti magotokból utánatok jövõ nemzedékek között.

 

9. Iz-Ten - Én-Lil által - tinéktek és nemzedékeiteknek adta a Földet, a Tudás fájával örök birtokul. Telepedjetek és gyarapodjatok a négy folyók gazdag vidékein.

 

10. A Szent Fokos ama szövetségnek jele, melyet meg kell tartanotok mi közöttünk és ti közöttetek, akik majd a földi helyeken - a Munka erejével - felépítik Iz-Ten földi birodalmát. E Szent Fokos Szövetsége adja meg nektek a Föld birtoklásának hatalmát.

 

11. Azért rendeljük, hogy nemzedékeitek fiainak mindegyike éljen és munkálkodjon e Szövetség Fokosának erejével. A kezében tartsa és jól használja az Én-Lil dicsõségére.

 

12.  És amikor Én-Lil aranyfokosát a Földre szállt Em-Bar kezében látta, villámfényt szórt arra és mennydörgésként így hallatszott szava a Földre: „Szövetséget kötöttem veled kosi Em-Bar a Fokos erejével. A Föld ura lész mindaddig, míg hûséggel szolgálod és megtartod Szövetségemet.”

 

13. Az Ég lakói pedig jól segítették a földi kosiakat a Szövetség szerint. Bõség és boldogság fakadt a Földön a Fokos ereje által.

 

14. Városokat épített a Fokos és a Fokos Háza lett az Igazság szentélye, de a Szövetség ellen lázadó házat, az engedetlenség otthonát is a Fokos dönti romba.

 

15. Lemetszi a gonoszság fejét. Letöri koronáját és kivágja gyökerét, de segítõje és oltalmazója a Jóság virágát termõ Életfának.

 

16. Én-Lil Atya meghatározta a Fokos hivatását… és az Ég és Föld közötti Szövetség ereje által pedig mindörökre rendelte azt, hogy „A fokos dicsértessék….!”

 

17. Az Ég lakói jól teljesítették a Szövetséget. Mert ahogy a földi ember Em-Bar testében él a Lélek fénye és annak ereje által uralja, formálja az anyagot - folytatva Iz-Ten akarata szerint a Teremtés munkáját; ugyanúgy az Ég lakói között Én-Lil volt az, aki a Lélek - Én-Lil - ereje által teremtett tovább minden anyagot és testet.

 

18. Én-Ki áldotta meg - a Szövetség szerint - a Tudás Fájának országát; fákkal, növényekkel, madarakkal és állatokkal sokasítva meg azt a Föld színén és aranyat, ezüstöt, rezet és mindenféle ércet rejtett annak belsejébe. Az Ég lakói közül Is-Kur lett ezek gondozója, mert õ hozta az aranyat és az ezüstöt az Égbõl a Földre.

 

19. Aztán a négy folyó vizeit gazdagította Én-Ki bõséggel és a halak sokaságával. A vizek vigyázójául Én-Bi-Lulu-t rendelte az Égbõl.

 

20. Az Em-Bar fiai pedig - a Tudás Fájának erejével - ekér ls igát szerkesztettek. A Fokossal formálták azt. Elvetették Én-Lil által a Földre adott magvakat és kalászba szökkent gazdag termés ékesítette a földi mezõket. Öntözõcsatornákat is épített a Fokod és ezek gondozójául Én-Ki az égilakó Én-Ki-Du-t tette.

 

21. Bõség és öröm lakozott a Földön. Házak építésébe kezdtek és a téglavetésre, a téglavetõ formák készítésére az égilakó Kabta tanította meg a kusok nemzetségét.

 

22. Az állatok is megszaporodtak. Istállókat építettek nekik. Tejüket lefejték. Én-Ki úgy akarta, hogy Dumuzi - az Ég hû pásztora - tanítsa meg Én-Lil népét az állatokkal való bánásmódra és tejük felhasználására. Így tartották, õrizték az Égiek a Földi Kusokkal, Én-Lil Szent Fokosának népével kötött Szövetséget.

 

 

 

Ez a mi ószövetségünk, mely a suméroknál és a szkítáknál is a vallásos hiedelem szent tartalma volt, hiszen mindenütt, ahol a mi népünk lakozott, használták a „munka fokosát” és a királyi tekintély - a „szent szövetség” megtartásának jelképéül - aranyból készítette el Én-Lil szent fokosát úgy, amint annak leírását az ékiratos táblán találjuk. Tehát lapis lazulinból van a foka. Sumériában is és a szkíták földjein (Magyarországon is) megtalálták a régészek ezeket a leleteket, melyek legszebbjét a szkíta kincsek között láthatjuk. Tehát Jézus sumér-arám-szkíta hagyományismerete biztosan tudott errõl az ószövetségrõl. De azt is jól tudta, hogy népénél a sok szenvedés a feledés fátylát borította a hagyományokra és a földön való megtelepedést, boldogságot, munkás, jó életet biztosító, de feledésbe ment ószövetséget olyan „Új Szövetséggel” kell életre hívni, mely feltámadást ad a lelki sebesülteknek. - jézussal kell tehát vérszerzõdést kötni a magyar népnek is, ha letargiába süllyesztett állapotából  fel akar támadni. - igyuk tehát a kehelybõl igaz magyar hittel Jézus Urunk vérét, a feltámadás vérszövetségében.

 

 Ezt a mi ószövetségünket tartalmazó ékiratot Kramer olvasta le a Philadelphiai Egyetemi Múzeumban tárolt táblákról és a „Fokos teremtése” címen közli könyvében. Megemlíti, hogy itt van leírva a sumér hitvilág álláspontja a világ teremtésérõl és isteni megszervezésérõl.

 

Jézus és az Olajfák hegye; Jézus tanítása a Szentlélekrõl

 

Az evangéliumokból egyáltalán nem magyarázható és indokolható Jézus azon szokása, hogy az Olajfák hegyén lévõ és a zsidók által a „korrupció helyének” nevezett Astarte templomba járt imádkozni, miként az írva találjuk eképpen:

 

„…méne az Õ szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig Õt az Õ tanítványai is.” (Lk. 22:39) - „…éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely az Olajfák hegyének neveztetik. És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy hallgassa a templomban.” (Lk. 21:37-38) - „És dicséretet énekelve kimenének az Olajfák hegyére.” (Mk. 14:26).

 

Írhatnánk még több idézetet. Jánostól is, de ez a legutolsó, Márktól idézve a legfontosabbnak látszik azért, mert az evangélista bizonyítja azt, hogy a Vérszövetség megkötése után mentek ki együtt az Olajfák hegyére, dicséretet énekelve. - Önkéntelenül feltámad az emberben az a logikus kérdés, hogy: Kit dicsértek énekelve? …Milyen volt az énekük? …Kitõl tanulták azt és miért énekeltek „dicséretet” éppen az Olajfák hegyén, ahol a zsidók által utált Astarte (a galileusok vallása szerinti „Fény Szûzének”) temploma volt?...

 

Ezekre a kérdésekre a júdai-keresztény evangéliumok szellemében gondolkodva választ adni nem lehet. A logika azonban a gnosztikus írásokhoz küld minket vissza és ezek alapján - ha csendesen is, de félelem nélkül - talán azt mondhatjuk, hogy Jézus a Szentlélekként megnyilatkozó Fény-Szûzét dicsérte tanítványaival az Olajfák hegyén lévõ „Szûzanya” templomban. - Az evangéliumokból csak a „hiányok” és az elnevezések pontatlansága következtében elõálló „nem világos” kifejezések használhatók fel e történelmi nyomozásunkban. Ugyanis ezekben Jézus különbséget tesz a „Szentlélek” és az „Igazság Lelke” között. János evangélista tudósít az „Igazság Lelke” jézusi kifejezés állandó használatáról (Jn. 14:17, 15:26, 16:13), és ezt a Lelket Jézus az Atyától származtatja (Jn. 15:26).

 

A „Szentlélek” fogalmát nem tanítják az evangélisták. Egyedül Márk, aki írásának 13. részében tudósít Urunk buzdításáról, amit azoknak ad, akiket „törvényszékeknek adtak át, gyülekezetekben vernek meg én érettem”… mondva, hogy a „Szentlélek szól” majd a szenvedõk helyett. (Mk. 13:11) - Minden valószínûség szerint tehát Jézus az „Atyától jövõ Igazság-Lelke” kifejezés alatt a „kétszeri hármasság” földi - tehát emberben megnyilvánuló istenes Lelkiség erejét értette, és a Szentlélek Nála is ugyanaz volt, mint a gnosztikus tanításokban; vagyis a mindenkirõl egyformán gondoskodó és mindenkit védelmezõ égi Édesanya - a „Fény Szüze”, aki - éppúgy mint a Fényfia - öröktõl fogva lett

 

Ezt a meglátásunkat megerõsíti az a történelmi valóság, mely szerint az apostolok által a Pártos birodalomban és - mint az egyházi iratok írják - Szkítiában megalakult Jézus-hitû egyházak azonnal bevezetik a kultuszba a Fény Szûzének tiszteletét.

 

 A saul-páli ortodoxia azonban számûzi a „Fény Szûzét”. Megtartja az Atya-Fiú-Szentlélek „szentháromságát”, de a „Szentlélek” náluk csak olyan elvont isteni hatalom, amelyért állandóan imádkozni kell a bûnök enyhítése és az „áldozat” által való megbocsátásának érdekében. Itt a Lélek nem „Anya és Szûz. Nem párja az égi Atyának” - Nem az a „Szentlélek”, amelyik a Világra leszállt; nem az, amelyiktõl Jézus született… miképpen a gnosztikusok hitték és evangéliumaikban leírták. (Lásd pl. a gnoszikus Fülöp evangéliumot).

 

Aztán csaknem 600 év telik el addig, míg Jézus Édesanyját elismeri az ortodoxia „Szûzanyának” és tiszteletére Alexandriában megépül az elsõ hajlék. De a mai napig sem azonosult a „Fény Szûzével”, aki a „szent-tûz” Szentháromságában él örökké. A templomban égõ örök mécses, vagy örök „Szent-Tûz” - mint az „örök-Fény-Szentháromságnak jelképe” biztosította a vallási békét a Pártos birodalomban létesült Jézus-hitû, majd késõbb „manicheus” és a perzsa zoroaszteri vallásban.

 

Annak bizonyítására, hogy a hit ereje a politikai államhatalom elhatározásait is befolyásolja, hadd mondjak el itt egy érdekes történelmi példát: A Pártos birodalom Kr.u. 256-ban megszûnt és uralkodtak a szaszanida perzsák. A Jézus-hitû pártos-hun-mahgar-szkíta nép északi testvérei felé vándorolt és nagy részük „avarként” érkezik a Kárpát-medencébe, ahol megszületik a Nagy Avar birodalom, melynek Bizánc hatalmas összeget fizet aranyban évi „békeadó” fejében. A „Fény-Szentháromság” vallása is beérkezik a Kárpát-medencébe a Jézus-hittel és a zoroaszteri hagyományokkal. Fel kell ismerni tehát azt, hogy a volt Pártos birodalom népessége a „Szent-Tûz-i” hagyományokat vallásos kegyelettel ápolta. - a züllött és gõgös Bizáncban már a judai-kereszténység volt az államvallás és Herakliosz császár elrendelte a „Szent-Tûz” meggyalázását azzal, hogy mindenkinek bele kellett köpni abba. Maga is megtette ezt. Kr.u. 627-et írtak, amikor a „Szent-Tûz”  gyalázás megtorlására létrejött az avar-perzsa szövetség Bizánc megbüntetésére és a hatalmas avar haderõ egy „Baján-fi” vezérletével legyõzte Bizáncot és a békekötést a harc után beérkezõ perzsa haderõ vezérére - Sarbarazra - bízza a kegyelemért esedezõ görög  követséghez intézett utasításával, maga pedig hazatér hadával. - Ez az ostrom ékes bizonyítéka annak, hogy avar õseink már Jézus-hitûek voltak és a „Szent-Tûz” nekik azt a „Fény-Szentháromságot” jelentette, amit a gnosztikusok hagyatékaként a fentiekben ismertettünk.

 

A „magyar” történelemben igen fontos adatok ezek, hiszen igazolják a magyar népnek Jézus Urunkhoz való hûségét és azt is jól megmagyarázzák, hogy az I. Istvánnal megindult római, judai-keresztény „térítés” miért nevezett minket „pogánynak” és miért irtották könyörtelenül a „Szent-Tûzi Szentháromság” Jézus-hitében megmaradókat, akik semmiképpen sem akarták Jézus Urukat ismét és ismét az ún. „Istentiszteleteken” feláldozni.

 

Ismerjük végre fel azt, hogy ezek a „térítõk” a Saul-Pál által kialakított zsidó-Jézus nevében „térítettek”. Nem a Szeretet Törvényét követték, hanem a „szemet-szemért, fogat-fogért” kegyetlenséget gyakorolták. Ugyanazt végezte ez az „ortodoxia” a magyar néppel, mint amit 800 évvel elõbb a gnosztikusokkal elkövetett. Az „írott hagyaték” a „Fény Fia” hívõkkel együtt került pusztításra. Azért nincsenek „rovásírásos” emlékeink. De ha Jézus parancsát követjük és „tudakozzuk a régi írásokat”, majd „nálunk lakik és bennünk marad ama Igazság Lelke”. (Jn. 14:17), amire az evangéliumi jézusi szavak tanítanak. De majd gyõzhetetlenné teszi ezt a Lelkedet a Fény-Szûze …az a védõ óvó, gondoskodó „Szentlélek”, akirõl a gnosztikusok oly szépen, okosan és kedvesen tudósítanak.

Jézus Urunkról a zsidó kánon szerinti, amely így mondja:


Te gonosz, te gonosznak fia, az istentelen Nimród fiának fia…” (Pesachim 91.a. lap. A Talmudisták „Nimród fia” elnevezés alatt a názáreti Jézust értik.)

Húsvét elõestéjén feszíttetett fel Jézus. Negyven nappal elõbb kikiáltotta a herold: Megköveztetésre kivezettetik, mivel varázslást ûzött és Izraelt bûnre csábította és vezette. Aki valamit az õ védelmére mondani tud, az jöjjön és jelentse. Minthogy azonban semmit sem hoztak fel az õ védelmére, húsvét elõestéjén fölfeszítették.” (Sanhedrin 43.a. lap.)

 Mint az írásokból tudjuk, ez nem volt más mint gyilkosság! Erre álljon itt Timótesz parancsa!

A történtek után ebbõl már csak egy módon lehet tisztára mosakodni, egy Saulus rabbi írásokba való beépítésével! 

 

 

 

..............

lap tetejére


Noé megátkozza unokáját

A vízözön történetét ismerhetjük a Bibliából.

barka.jpg

Vízözönkor a Bárkába Noé családjával ment be és ez a család a következõkbõl állt:

Noé családja a hajóból való kijövetet követõen, nemzetsége az Úr elõtt:

  Noé fia aki Szem, Hám és Jáfet 

Biblia szerint tehát Noénak három fia volt, tehát a Szentírás helytelenûl fogalmazza Kanaánt a legkisebb fiaként! Hiszen mint Hám fia, csakis unokája lehet Noénak!

 

Az elsõ, számunkra fontos történet a következõ, amit nevezhetnénk fõbûnnek is, aminek késõbb döntõ jelentõsége lesz:

Idézet a Bibliából:

Noé, a földmûves, szõlõt kezdett telepíteni. Amikor bort ivott, megrészegült és meztelenül feküdt sátrában. Hám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét és elmondta két testvérének. Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltõt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét. Amikor Noé fölébredt részegségébõl és megtudta, mit tett vele legkisebb fia, így szólt: "Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között." Azután ezt mondta: "Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája. Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája."

– Teremtés könyve 9. fejezet

Másnap Noé a történteket megtudva megátkozza legifjabb fiát tettéért. Ebbõl magyarázza a Teremtéstörténet Hám ivadékainak alávetettségét. Kánaán a szentföld Izrael elõtti neve, a Noé által megátkozott Kánaán pedig Noé unokája, Hám fia.

Azt gondolom a fenti sorok nehezen érthetõk, és jól meg van keverve, mint az igazság általában!

De mi is történt Noéva?

lap tetejére


De mi is történt Noéval

Az írások szerint:

 

 

 

Isten Noénak adja a szõllõvesszõt amit Õ el is elültet, hogy annak termésével, azaz a borral áldozzon neki. Ez fontos volt, mert Noé mindenkit a fiain kívûl elveszített és az áldozati borral, amolyan "búfelejtést" tudott csinálni. Amikor  a bor megforrt, Noé megkostolta és elég sokat iszik belõle, de mivel soha nem ivott alkoholt, így alkoholmérgezést kap, amitõl kómába esik. Egyéb írások szerint 3 napig feküdt eszméletlenûl! 
Mindenki a halálát gondolta és azon a mediterán területen  6 órán belül el kell temetni a halottakat.
 
Mivel a vízözön éppen a szodoma és gomorai erkölcstelenség miatt volt, így bizonyára még Noé fiaiban friss volt az erre való intelem és ezért a legfiatalabbat bízták meg azzal, hogy Noét ellenõrizze, él e , avagy meghalt!
E szerepet Kanaán, Hám elsõszülött fia kapta! A Bibliából az derül ki, hogy meztelenúl feküdt Noé. Szem és Jafet takarta be õt, úgy, hogy még rá sem tekintettek. Mikor aztán Noé magához tért, és kijött a sátrából, az elsõ kérdése az volt, "Ki tekintett meg engem?" Nem vizet kért a kiszáradása ellenére, hanem hogy ki tekintette meg volt a fontos számára. Itt áll a kérdés, ha eszméletlen volt, honnét tudta, hogy valaki is megtekintette? 
  1. Ésa. 54,9.

  2. Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
  3. És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök idõkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élõ állat között, mely ti veletek van:
  4. Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
  5. És lészen, hogy mikor felhõvel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhõben.
  6. És megemlékezem az én szövetségemrõl, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testbõl való élõ állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.
  7. Azért legyen tehát az ív a felhõben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségrõl Isten között és minden testbõl való élõ állat között, mely a földön van.
  8. És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.
  9. Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.
  10. Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld.
  11. Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete.
  12. És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.
  13. Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az õ atyjának mezítelenségét, és hírûl adá künnlevõ két testvérének.
  14. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
  15. Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az õ kisebbik fia cselekedett vala:
  16. Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
    Józs. 17,13., Bir. 1,28.
  17. Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!
  18. Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!
  19. Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.
 
Józan ésszel belegondolva, ha én vagyok ott kanibálként, és kiharapok Noéból egy darabot, akkor azzal jött volna ki magához téréskor, hogy ki harapott belõlem ki egy darabot? 
De nem én voltam ott, hanem Kanaán, aki nem kiharapott belõle egy darabot, hanem a mássága miatt egy másik testrészét roncsolhatta és ezen háborodott fel annyira Noé, hogy kiátkozta nemzetségével együtt az írások szerint és számüzte Judea területére, azaz a júdások terméketlen foldjére, a késõbbi Izrael területére.
Ezt a jellegzetes attitüdöt ismerhetjük akár államtitkári szinten is, sõt még büszke is rá az illetõ, majd évente egyszer a Magyarok legnagyobb felháborodására fel is vonulnak Pest utcáin. Másik morbidság, vagy cinizmus, hogy éppen õk választották maguknak a "szivárványt" jelképül, gúnyt ûzve ezzel az Isteni szövetségbõl! 
Azt gondolom, Noé ezt az eseményt tartotta fõbûnnek, aminek még Nimród esetében lesz jelentõsége.

lap tetejére


Nimród Noé dédunokája

Nagyon fontos megemlíteni, hogy Kanaán kiátkozása és kiüzetése után Hámnak ujabb fia születik, akinek neve Kos volt. Ez a Kos nemzette a Magyarok számára oly fontos személyt Nimródot. Érdemes megjegyezni, a történelem nem ismer több Nimródot. Márpedig ez a Nimród az a személy akinek az elsõszülött fia a Hunor, a másodszülött fia pedig Magor! 

 

Mielőtt elkezdenénk Nimród Ősapánk történetét, tudni kell, (bár a Biblia Ószövetsége mindenkinek írja a nemzetségét, de Nimródról nem ír semmit!) pedig tudni kell, hogy volt nemzetsége, méghozzá Szent István Királyig vezethető!

Ősi családfánk Nimródtól I. Istvánig

Nimród (Nimrud/Ménrót) és Ankisza (Enéh) nemzette Hunort és Magort, Hunor nemzette Bort, Bor nemzetségéből származott Dama,Dama nemzetségéből származott Keled, Keled nemzetségéből származott Kear (Kér), Kér nemzetségéből származott Belér, Belér nemzetségéből származott Kedár, Kedár nemzetségéből származott Otumor, Otumor nemzetségéből származott Tarkas, Tarkas nemzetségéből származott Bendefard, Bendefard nemzetségéből származott Bokány, Bokány nemzetségéből származott Csanád, Csanád nemzetségéből származott Buda, Buda nemzetségéből származott Beztur, Beztur nemzetségéből származott Mike, Mike nemzetségéből származott Mikes, Mikes nemzetségéből származott Ombud, Ombud nemzetségéből származott Kölcse, Kölcse nemzetségéből származott Levente, Levente nemzetségéből származott Lél, Lél nemzetségéből származott Zámur, Zámur nemzetségéből származott Zombur, Zombur nemzetségéből származott Balug, Balug nemzetségéből származott Bulcsu, Bulcsu nemzetségéből származott Zulta, Zulta nemzetségéből származott Berend, Berend nemzetségéből származott Kadicsa, Kadicsa nemzetségéből származott Upas, Upas nemzetségéből származott Ethei, Ethei nemzetségéből származott Szemény, Szemény nemzetségéből származott Torda, Torda nemzetségéből származott Bendeguz, Bendeguz (Bende-khus) nemzette Etelét, azaz Atilla királyt,

Atilla király nemzette Csaba királyfit, Csaba (Chabad meghalt 514-ben) fiai Ogurd és Muagyer, Ogurd uralkodott 514-től haláláig 518-ig, Muagyer uralkodott 519-től, meghalt 568 körül, Balug (Balakh) uralkodott 570-től, meghalt 610 körül, Upas, Muagyer dédunokája, uralkodott 710-től, meghalt 750 körül, Csaba (Upas fia) uralkodott 750-től, meghalt 782 körül,

fiai: Ed (kvorezni nőtől) uralkodott 784-től, meghalt 790 körül, Edemen uralkodott 790-től, meghalt 809-ben, Ügek uralkodott 810-től, meghalt 844 körül, fiai: Előd (Eleud) uralkodott 845-től, meghalt 861 körül,

fia Emesétől: Álmos, született 819-ben, uralkodott 862-től, meghalt 893-ban, fia: Árpád, a honvisszafoglaló, született 840 körül, uralkodott 892-től, meghalt 907-ben,

Árpád fiai: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas, Zolta, Zoltán fejedelem nemzette Taksonyt, Taksonytól származott Géza (Geysa) fejedelem, Géza Gyula leányával, Sarolt-tal nemzette Vajk fiát, Akit Istvánnak kereszteltek át, és 1000-ben római keresztény királlyá koronázták...

 
 

Nimród dagi - Nimród hegye, az Istenek trónja

A 2134 méter magas Nemrut-hegy (más néven Nemrud-hegy; törökül: Nemrut Dağı, kurdul: Çiyayê Nemrûd; örményül: նեմրութ) Törökország keleti részén található Adıyaman közelében.

Nimrod DAGI


 Most pedig Nimródról amit tudni kell !

  A Magyar történelem és monda világból csak annyit tud az átlag ember, hogy volt neki két fia: Hunor és Magor, akik a szarvast üldözték.
csodaszarvas.jpg
De ne siessünk elõre, maradunk Nimródnál még.
 

 

Hiszem mit ír róla a Biblia:

Kús nemzé Nimródot; ez kezde hatalmassá lenni a földön. Ez hatalmas vadász vala az Úr elõtt, azért mondják: "Hatalmas vadász az Úr elõtt, mint Nimród."

nimrod.gif

Nimród  mezopotámiai király a Bibliában. Az õ birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád, és Kálnéh a Sineár földén. E földrõl ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht. És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város. De õ építtette a Bibliában is szereplõ Bábel tornyát.

Középkori magyar krónikákGesta Hungarorum, Kézai Simon – szerint a magyarok elsõ õse, Enéh feleségétõl született Hunor és Magor, akiktõl származnak a hunok és a magyarok.

Nimród a Bibliában meglehetõsen homályos körvonalakkal felrajzolt alak, a késõbbiekben azonban, mint Josephus, illetve a Midrást összeállító rabbik szerint számtalan legenda vette körül.

Nimród Isten által megbízott elsõ király volt a földön. Sõt azzal is megbízta, hogy tengertõl , tengerig "vadássza be" azaz téritse meg a nemzetségeket, ill. vigye el számukra az Isten szavát.

Nimród ezt meg is tette, hiszen ennek nyomait találhatjuk Körösi Csoma Sándor írásaiban, amikor azt mondja, hogy ha a Magyarok nyomait keresed, akkor menj india, Kína irányába egész a tengerig.

Ez a lélek vadászat egy generációs idõt tartott. Mire az Úrnak mondta Nimród, ha még egy generáció letelik, akkor ismét ölik egymást és elfeledik szavad. Mire az Úr megparancsolta Nimródnak, hogy Babilonban építsen egy "Nemzetek házát", ahova minden nemzetségbõl hívjon meg 100 fõt és majd onnét irányítják Isten által összefogott nemzetségeket. Ezt az építményt ma úgy ismerjük: a Bábel tornya!

 babel.jpg

Maga Isten ad techniológiai segítséget Nimród nemzetségének, hiszen addig nem épültek hasonló magas építmények!

uruk3.jpg  uruk22.jpg

Ekkor találták fel a téglát, amit kiszárított és kiégetett állapotban lehet beépíteni, majd kötõanyagként a kátrányt, azaz a szurkot ismerteti meg a földiekkel, ami ott helyben az olajfeltörések miatt adott volt. Sõt Isten kérése, hogy az építmény tetejére építsenek egy üvegtemplomot, ahova a nemzetvezetõk menjenek és tartsanak Istennel, azaz vele kapcsolatot. Ekkor találkozunk az elsõ üveggel, amit a kvarchomokból olvasztanak!

Amikor az épület elkészül és beköltöznek a nemzetségek, akkor Nimród elgondolkodik azon, hogy ha a Noé által kiátkozott nép nem jön be szintén száz fõvel a házba, akkor nem lehet béke, hiszen bármikor megtámadhatják õket, és akár rájuk gyujthatják a házat! Így Nimród meghívja a Kanaániakat, akik nem 100 fõvel, hanem az ismert erõszakos mentalitásukból adódóan 4500 fõvel érkeznek és elfoglalják a házat! Mire békétlenség keletkezik és gyûlölködés. Nimród Istenhez fordul segítségért, aki kéri Nimródot, hogy még azon este hozza ki a nemzetségeket a házból, mert éjszaka lerombolja azt, és megzavarja a nyelvöket! Csak hogy a békétlenséget szító zsidók közül sokaknak gyanús lesz a hírtelen kitört béke és a kivonuló nemzetségekkel együtt néhány százan akik nem vettek részt a a ház megszerzésére ûlt  zsidó örömünnepben, elhagyják a házat. Majd éjszaka kitört viharban 3 villám súlytott a Bábel tornyába, amiben közel 4000 Kanaáni zsidó bent égett.

nimrod-babylon.jpg

Nyomok  a mai Irakban, melyeket csak a homok takarhat el.

Ekkor az a pár száz zsidó visszament a szemiták földjére és jelentették, hogy Nimród a legjobbjaikat tõrbe csalta, mert amikor beköltöztek a házba, akkor szólt az Õ Istenének, aki rájuk gyújtotta a házat! A zsidók ezért gyûlölik Nimródnak még a nevét is!

Az egyik a zsidó kánon szerinti, amely így mondja:

 

„Ábrahám apánkat a gonosz Nimród letaszította a tüzes kemencébe…” (Pesachim 118.a. lap.)

 

Nimród tudta, hogy háború lesz. Ezért magához hívatta Hunort az elsõszülött fiát és kérte a nemzetségek nagyrészével menjen az õsi legelõkre, melyek az Orosz altáj vidéke, Mongólia, Kína egészen a kóreai partokig huzódott. Ezeket a nyomokat találta meg Kõrösi Csoma Sándor a kutatásai során.

Magort is szólította, hogy a maradék nemzetségekkel menjen Antókiába,várja ki mi lesz a végkimenet. Magor mellé rendelte a legharciasabb Turk nemzetséget, hogy vigyázzák Õt. A Turk nemzet addig soha nem járt az addig lakatlan, a mai Törökországi anatóliai területeken, melynek ma a fővárosa Antalya, akkor kb. 8000 ezer évvel ezelõtt telepedtek le a Magor nemzetséggel együtt. A Törökök ezért mondják és tanítják ma is már az általános Iskolában, hogy a Török és Magyar ember õsi testvér, azaz kardas. 

Magor nemzetsége közel 200 évet várt, de a szemiták nem hagyták el Mezopotámiát. Így a Török nemzetség  maradt helyben, meggátolva egy estleges szemita támadást és õrizni az ez idõ alatt szerzett hagyatékot és õseinket. Megjegyzem: A kutatók még most sem tisztázták, vagy nem akarják tisztázni, hogy kiknek a nyomaira leltek Tróya IX.-es, azaz az elsõ rétegében, ugyanis sok olyan motívummal ellátott cserépedényre leltek, melyek azonosak az akkori mezopotámiai jegyekkel!  Minden bizonnyal Magor nemzetség több százéves ott élésük nyomaira bukkantak, akinek egy éjszaka álmában egy égi üzenet jelent meg, hogy ne várakozzon a népével tovább, hanem induljon a rábízott Nemzetségekkel a régi õshazába, a Kártákok közé! Így lelték meg legnagyobb bizonyítékát a 7500 éves Tatárlakai leletet,

amely vagy Magor felesége, vagy leszármazott Fejedelemasszony sírjában találtak, melynek korát a szénizotópos vizsgálat igazolt! De bizonyított tény, hogy nem ekkor érkeztek a Magyarok első alkalommal a Kárpát medencébe, hiszen ma már bizonyíthatóan közel 30.000 évvel ezelõtt már jártunk itt, bizonyítják ezt a Boszniai piramisok ) ami jelen korunk legnagyobb felfedezése!

Finugorista Magyar Tudományos Akadémia  bizony sziszeghet mérgébe, mert a bizonyítékok ezrei sarokba szorították õket, mégsem tudnak bocsánatot kérni a Nemzetünktõl történelmünk eltagadásáért, meghamisításáért, sőt még ma is ragaszkodnak ostobaságaikhoz, vagy a Világuralomra vágyók kiszolgálásában nem ismerhetik be árulásukat!

 

lap tetejére


Magor megérkezik a Kárpát-medencébe 7500 éve

A Tatárlakai lelet

tatarlakaegy.jpg"1961-ben Erdélyben, Tatárlakán, Nicolae Vlassza kolozsvári régész egy hamuval telt sírgödröt tárt fel, amelyben egy 40 év körüli ember összetört, megégett csontjaira, mellette pedig 26 agyagszoborra, két kõfigurára, egy tengeri kagylókból készült karperecre, egy égetett agyagból készített korongra és két téglalap alakú táblácskára bukkant. A csontok alapján a szénizotópos vizsgálat eredménye szerint a lelet 6-6500 éves." - olvashatjuk Friedrich Klára - Szakács Gábor: Kõbe vésték, fába rótták" cimû könyvében. ( Szakács Gábor kiadása, 2005) Kedves kétkedõk, Magyar történelem tagadók! Bármennyire is savanyú a szõllõ, de a tényeket és leleteket nem lehet semmissé, meg nem történtté tenni. 

Egy ami már biztos, a legnagyobb Asszony (Fejedelem asszony) lelkéért könyörögnek, vagyis azt ajánlják fel a Nap Úrnak a rajta levõ betûk!

Márpedig milyen véletlen egybe esés, és sokak orra alá borsot törõ helyzet ez, amikor találnak egy sírt, amelyben az õsi temetkezési szertartás szokásai szerint korsóban nõi csontok vannak megégetve és eltörve ( ma sok országban elégetik az embereket haláluk után) ami éppen 7500 éves, a korsóban tengeri kagylókból készült karperecet találnak.

Bizonyára nem tetszik a történelmünket tagadó nyugati és hazai tudós világnak, ha most azt írom ide, hogy:

Bizony ez Magor nemzetségébõl valamelyik Fejedelemasszony sírja, aki magán viselte a Török anatóliai tenger parton készült tengeri kagyló karperecet. Hogy a táblácskák nem onnét valók, azt bizonyítja, hogy erdélyi anyagból készültek.

Magyarul, ha tetszik, ha nem visszajöttünk Magor által ide a Kárpát medencébe!    

Tegyük hozzá, hogy ekkor még nem épültek piramisok Egyiptomban, Sumér birodalom még nem létezett. Miért hasonlítanak olyan nagyon az õsi írások? Majd a késõbbiekben kiderül, hogy ez a Nemzet aki ebben az idõben ide a Kárpátok közé megérkezett, vissza is megy Mezopotámiába, annál az egyszerû oknál fogva, hogy a leszármazottak bizonyára kíváncsiak voltak, mi lett a Mezopotámiai õshazával, Nimród várával és egyebekkel. Ja, hogy viszik magukkal az írásbeliséget és lehet, hogy a ebbõl a Tatárlakai tudás bázisból alakul ki a Sumer kultúra?

Nem gondolnám! Fõképpen, ha megnézzük, hogy Nemzetségünk vezetõje, azaz Nimród ideje alatt annak milyen volt már akkor a palotája, ahol bizony szintén elképzelhetetlen, hogy ne legyen írásbeliség. Mindkettõre álljanak itt képek:

 Nimród palotája, ahonnan elindult a zsidó támadás elõl Magor a nemzetségével

nimrod-palace.jpg

Hát kérdések merülnek fel az írásbeliséggel kapcsolatban?

kiralyok_oszlopa.jpg  sumerian_tablet.jpg

Azt gondolom, el kell fogadnunk azt, ha Nimródnak volt írásbelisége, akkor annak Magor nevû fiának is lehetett.

Hogy miért hasonlít a Székely rovás írás a 3000 évvel késõbbi Sumer íráshoz, biztos nem azért, mint egy MTA kutatója írja: "Azért hasonlíthat, mert Sumer kereskedõk jártak abban az idõben a Kárpát -medencébe és az itt lakók lemásolták az írásukat! Kedves MTA érdekeltek, jó lenne figyelembe venni az igazság elöli menekülés közben azt a tényt, hogy a tatárlakai lelet kora, 3000 évvel megelõzi a Sumer birodalom kialakulását! erre Önök mondhatják, hogy de már Sumer kereskedõk elõbb voltak, akkor állkon itt egy írás: 

Ellenben álljon itt a nemzetközi kutató világ véleménye:

 

A szumír-egyiptomi magas kultúra örökségéért csak egyetlen régi nemzet nem jelentkezett: a magyar.

 Ez annál meglepõbb, mert az elsõ nyugati kutatók (Sayce, Oppert, Lenormant, Rawlinson) az õsi kultúra megalkotójának éppenséggel egy magyar típusú nyelvet beszélõ népet tartottak s ezt a körülményt többször is említették munkáikban. A. H. Sayce például �The archeology of the cuneiform inscriptions� c. kötetében (London, 1907) így szólt: �Babilónia legõsibb mûvelt lakosai nem szemita nyelven beszéltek és így nem is lehettek szemiták... A bábeli kultúra olyan emberfajta alkotása, amely valamilyen, m a g y a r, vagy japán típusú nyelven beszélt. Ezek a kutatók azt remélték, hogy a magyar tudósok, akiket a kérdés eldöntésére a legalkalmasabbnak tartottak, - akárcsak a héber szakértõket az asszír kultúra kiértékelésére - kiveszik majd részüket az izgalmas kutatásból és segítik megállapítani az emberiség elsõ magas kultúrájának szerzõjét és fõbb örököseit.
A mezopotámiai kultúra magyar eredetének gyanúját a késõbbi kutatók is fenntartották és könyvrõl-könyvre megismételték, hol uralaltájinak, hol turáninak nevezve a kultúra megalkotóit, amely kifejezésekbe a magyar mindig beleértõdött. A Régi Kelet történetét tárgyaló legújabb összefoglaló munkában, a jól ismert UNESCO-kiadványban Woolley professzor fogalmazásában szintén azt olvashatjuk, hogy a szumír nyelv ragozó nyelv és ugyanabba a csoportba tartozik, mint a török, és a magyar - és Prof. Caquot megjegyzése szerint a hurri (Úri) és az urartui is. A magyar történet iránt érdeklõdõ és irányunkban rokonszenvet tanúsító Shokotu Faisi japán történész - és bizonyára más is - érthetetlennek találta a magyar tudósok tétlenségét és hozzánk intézett levelében kérdezte: „De miért nem oldják meg végre Önök - magyar tudósok - a Bibliában hemzsegõ magyar elnevezések, nevek, földrajzi helyek problémáit?” Az igazság az, hogy a magyar tudósok a megtisztelõ meghívásnak, hogy vegyenek részt a Régi Kelet kutatásában és keressék ki az elsõ magas kultúrában a maguk részét és örökségét, nem tettek eleget: távolmaradtak az európai tudósok nagy lakomájától. Ez a dolog elég rejtélyes, hiszen a régibb magyar történetírók - Bonfini, Bél Mátyás, Pray György, Horvát István, Fejér György és Lukácsy Kristóf, hogy csak a fõbb neveket említsük, - egészen a 19. század közepéig azt tanították, hogy a magyar nyelv és magyar nép keleti származású, és közülük nem egy éppen Mezopotámiában és Egyiptomban jelölte meg az õshaza helyét. E régibb magyar tudósok nyelvünket is egy darabból álló õsnyelvnek tartották, amelybõl minden más fiatalabb nyelvbe tömegesen kerültek át szavak (Horvát István), pontosan úgy, amint ezt a modern tudósok a „szumír”-nak nevezett (magyar) nyelvvel kapcsolatban is megállapították. Tudták ezek a régibb historikusok azt is, hogy a magyar nép árja (Úr) és turáni (Kus) fajta keveredésébõl állt elõ és hogy az õsmagyarok szent állata is az oroszlán, madár, kos és a párduc volt, akárcsak Szumerben és Egyiptomban, a magyar kutatók távolmaradása miatt a Régi Kelet nyelvének és népének kiléte ma sincs határozottan megállapítva.

Ajánlom ebben a támában elolvasásra:  Nimród a nemzetségek túlélésére

Mindezen sorok adják az erõt, hogy leírjam, Magor és Hunor nemzetségei ismét visszatértek Mezopotámiába és ott voltak a Sumer Birodalom kialakulásánál. Sõt az azt követõ Pártus Birodalom kialakulásánál is ott voltunk, ami a Sumér Birodalmat követte, márcsak abból az okból is, mert ott íródott az elsõ Magyarok Bibliája!

lap tetejére



folyt....

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.